A hétvégén megnéztem egy jól menő lekváros helyet. A nevét most inkább nem írom le. Ismerősök ajánlották, hogy mennyire szuper hely, 80 féle lekvárt, szörpöt, mindent lehet venni. Ők főzik és nagyon jól megy.
Megnéztük. A lekvárok összetétele sorra: gyümölcs, cukor, pektin, szorbinsav. A szörpökben pektin helyett víz(!) szerepel az összetevők között. Megkóstoltam, és valóban, az ízén is érződik: kevés gyümölcs, sok cukorral édesítve, pektinnel keményítve. Mindegyik lekvárnak ugyanolyan az állaga, mindegyik kagylósan törik... Kirakják őket az asztalra, hónapokig lehet kóstolni, soha meg nem romlik, hiszen tartósítószert tartalmaz. Nem is értem, miért hívják lekvárnak, hiszen nem csak gyümölcsből készülnek.
Nem véletlen, hogy a nagyüzemekben is ilyen pektines lekvárokat főznek. Ezeknél csak fel kell forralni a gyümölcsöt, bele a pektin, bele a cukor, a tartósítószer és kész is. Még arra se kell ügyelni, hogy forrón töltse az üvegbe, dunsztolásról ne is beszéljünk. Pillanatok alatt készen van, kevés és olcsó alapanyagból.
Ezzel szemben én 4-5 órán át főzőcskézem a bodzalekvárokat, a múltkor a szilvalekvárt 10 órán keresztül főztem, ezalatt a felére, harmadára sűrűsödik. Utána bio mézzel édesítettem. Forrón az üvegbe töltöm, majd száraz dunsztban hagyom kihűlni. Összehasonlíthatatlanok a költségek. A főzésnél a munkaerő és energia igény, a 2-3szoros mennyiségű gyümölcs és a méz ára... Másik oldalon persze az íz is összehasonlíthatatlan! Az én lekvárjaimnak tömény gyümölcsíze van + érződik a méz a háttérben.
A legnagyobb poén mégis az, hogy ezek az ál "házi" lekvárok ugyanannyiba kerültek, mint az én minőségi lekvárjaim. Amíg ott voltunk félórát azalatt legalább tíz üveggel el is adtak. Rögtön megértettem, hogy miért jövedelmező a vállalkozásuk :)
Kicsit szomorúan jöttem el, azon tűnődtem, milyen kevesen tudják felmérni a minőségi szakadékot, ami két lekvár között előadódhat. Őket kell megtalálnom!
